A szőlő az egyik legrégibb kultúrnövényünk. Szimbolikája kettős, egyrészről a burjánzó élet, a termékenység kapcsolódik hozzá, másrészről a szőlőfürt levágása, a préselés miatt a halál is megjelenik a jelentéskörében.
Már a kőkorszaki ember is gyűjtögette a szőlőt, termesztését i.e. V-VI. században kezdték el a mai Grúzia és Azerbajdzsán területén. Az iszlám országok inkább a csemegeszőlő (mazsola), az európaiak a borszőlő nemesítésében jártak az élen. Az ókori egyiptomi, mezopotámiai ábrázolások, az ókori görög írásos emlékek és a Biblia is arra utal, hogy már ekkor jelentős volt a szőlő- és borkultúra. A keresztény hagyomány szerint Noé ültette az első szőlőtőkét az özönvíz után. Dionüszosz a szőlő és bor istene., a görög mitológia szerint a vándorlásai során mindenhol megtelepítette a szőlőt.
Ahol termesztették, ott szent és isteni növénynek tartották, több kultúrában egyenesen az élet fájának. A sumér nyelvben az élet szót egy szőlőlevél jelölte. Egy zsidó hagyomány szerint a paradicsomi tudás fája is szőlőtőke volt.
Ádám és Éva meztelenségét füge- vagy szőlőlevél takarta, így a szemérem és szégyen is kapcsolódik hozzá. Keresztény hitvilágban a fügével és az olajbogyóval együtt a bőség és jólét, a jótékonyság, áldás és az élet jelképe. A szőlőtő Jézust, és ez egész egyházat is szimbolizálja.
A szőlő jelképrendszere összemosódik a borostyán jelentésével: mindkét növény túláradó és túlburjánzó. Kapcsolódik hozzá az élet, a gazdagság, a termékenység. A kelta hagyomány szerint a szőlőhöz kötődik a eksztázis, a sámánizmus, az érzékiség, a boldogság, a lázadás. A magyar népköltészetben a szőlő, ahogy a többi piros gyümölcs is, az élet, a szerelem és a szexualitás kifejezője. A magyar népmesékben előforduló meseelem, hogy a lány egy szőlőszemnek köszönhetően jut gyermekhez.
A szőlőfürt lemetszése haláljelkép, ilyenkor hal meg Dionüszosz, majd tavasszal újjáéled. Szintén a halálra utal a szőlőprés és a kipréselt szőlőlé is.
Az Ősz allegóriája szőlőfürtöt visel, így az ősz jelképe. Szintén a szőlő az attribútuma több termékenységgel és növénytermesztéssel összekapcsolt istennek, pl. Dionüszosz, Flóra, illetve a szőlőtermesztéshez kötődő szenteknek is.
Felhasznált irodalom:
- Bethsabée Blumel – Michel Guillemot: Szimbólumok lexikona – Larousse. Saxum Kiadó Kft., 2009.
- Pál József – Újvári Edit – Andrási Judit et al.: Szimbólumtár – Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Balassi Kiadó; online verzió
- Hans Biedermann: Szimbólumlexikon. Corvina Kiadó, 1996
- Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár. Helikon Kiadó, 2010
- Tánczos Vilmos: Folklórszimbólumok. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2006
- Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium. Csokonai Kiadó Kft., 1997.
- Fráter Erzsébet: Mesés növények, növényes mesék. Scolar Kiadó, 2010
- Ann-Marie Gallagher: Boszorkánybiblia – A mágia és a bűbáj kézikönyve. Alexandra Kiadó, 2008
Inspirációs feladatok
1) Vegyél elő egy papírt, és egy olajpasztellt / zsírkrétát! Olyan színt válassz, ami most valamiért megszólít! Csukd le a szemed, és kezdd el rajzolni a szőlő növekedő indáit! Folytasd addig, amíg jól esik! Milyen érzés volt az alkotás? Milyen címet adnál a képnek?
2) Olvas el a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack című mesét! Melyik jelenete fogott meg leginkább? Miért? Hogyan kapcsolódik ez az életedhez? Rajzold le ezt a jelenetet!
3) Gondolkodj el, van-e valami túláradó jelenleg az életedben? Hogyan éled ezt meg? A pozitív vagy negatív oldalát? Milyen gyümölcsöt hoz(ott) neked ez a túláradás?
Ha megosztanád a gondolataidat, tapasztalataidat, jelentkezz be Facebook csoportunkba.
Ha szeretnél minden héten kapni egy inspiráló levelet az aktuális időszakról, iratkozz fel Hírlevelünkre.