Samhain – a halottak ünnepe

A Samhain egy ősi kelta ünnep, a halottak, de egyben az élet ünnepe is. Ebből az ünnepkörből származtatják a Mindenszentek, a Halloween és a Halottak Napja ünnepkört.

"A halál témája foglalkoztat bennünket leginkább mindenszentek ünnepén és másnap, halottak napján is. Ám minél többet elmélkedünk felette, annál sűrűbb köd fedi el előlünk a nagy titkot."
Jakubecz Márta

Samhain

November 1-je a kelta újév, és ennek előestéje, október 31. a Samhain (ejtsd „száuiny” vagy szóen”) ünnepe. A halottak ünnepe ez, amikor megemlékezhetünk az elhunyt, ismerős és ismeretlen őseinkről. Az eredeti szó vagy a meleg periódus végét, vagy az egységet, gyülekezést jelöli. Emellett ilyenkor ünnepelték a harmadik betakarítás időszakát is.

Ez a Napot jelképező Isten végleges halála, a Természet visszavonulásának ideje, valamint az Istennő öregasszony aspektusa. Ez az őszi napéjegyenlőség és a téli napforduló közötti kiemelt nap az évkörben. Ilyenkor ünneplik az évszakok ciklusának újraindulását, és egyben az élet ciklusát is, a halált és az újjászületést. Egyszerre élhetjük meg ebben az ünnepben az elengedést és az új dolgok befogadását.

Ez a nap nem kötődik sem az ó-, sem az újévhez, megszűnik az idő, nem érvényesek a természet törvényei. Varázslások, jóslások kapcsolódtak ehhez az időszakhoz. Ilyenkor elvékonyodik a határ az élők és a halottak, a természetfeletti lények birodalma között; az ősök, a holt lelkek most erre az időszakra visszatérhetnek az élők közé. Az élők emlékeznek és ünnepelnek, örömtüzeket gyújtanak.

A Halottak ünnepe a kereszténységben

Olyan jelentős volt ez az ünnepkör, hogy a kereszténység is átvette, beolvasztotta a keresztény ünnepek közé. 895-től bevezették a Mindenszentek ünnepét (október 31.). Mindenszenteknek hívjuk azt a megboldogult sokaságot, akikre név szerint már nem emlékezünk meg. A szentek egyetemes egységének, az élők és üdvözöltek egymásra találásának, a névtelen elhunyt lelkek ünnepe ez. Az angolszász területeken elterjedt Halloween (eredeti nevén All Hallow’s Eve, azaz minden szentek estéje) ennek az ünnepnek az előestéje, a kísértetek, boszorkányok, szellemek éjszakája. Az ilyenkor faragott töklámpások célja, hogy a valódi démonokat távol tartsa.

Szintén a Samhain öröksége a november 2-i (vagy 3-i) Halottak Napja, amelyet a X. században vezettek be a keresztény ünnepkörbe. Ez a kereszténység szerint a tisztítótűzben szenvedők napja, akik kisebb bűneiktől tisztulnak meg itt a mennybe jutás előtt. Magyarországon egyes helyeken azt tartották, hogy ilyenkor, a harangozás alatt ezek a lelkek nem szenvednek. Jellemző szokás a gyertyagyújtás és harangozás a halottakért, hogy haza találjanak. Ilyenkor a kóbor lelkek – akiktől a szeretteik nem tudtak elbúcsúzni a haláluk előtt – is lehetőséget kapnak a hazajutásra.

Érdekesség, hogy régen nem volt szokás a temető feldíszítése, gyertyát is otthon gyújtottak csak. Régen a magyar hagyományban is megvendégelték a halott családtagokat: terítettek és ételt készítettek nekik, majd a megmaradt ételt másnap odaadták a szegényeknek. Amúgy is szokás volt ekkor az adományozás, ételosztás. Korábban nem volt szomorú ünnep, torok, vigasságok kapcsolódtak ide, az életet, az élet örömeit is ünnepelték.

A túlvilág a különböző kultúrákban

A túlvilág képzete a különböző kultúrákban nagyon eltérő. Vannak olyan hitrendszerek, amelyek nem hierarchizálják a túlvilágot. Ilyen a honfoglalás előtti magyar hiedelemvilág is, ami szerint csak egyféle, semleges túlvilág létezik, egy távoli hely, ahol az elhunyt lelkek tartózkodtak. A magyar mondavilág szerint az alvilág többrétegű, hét „csínyja” van, és itt gyökerezik a Világfa. A hitük szerint a túlvilág a tükörképe az élők világának. Az észak-amerikai indiánok is úgy képzelték, hogy morális mérlegelés nélkül mindenki ugyanoda, az „örök vadászmezőre” kerül.

Más hiedelmek szerint a földi tetteink befolyásolják, hova kerülünk, ilyen például a kereszténységben a Pokol – Mennyország – Purgatórium hármasa. Az ókori görögök is több szintet különböztettek meg az alvilágon belül, pl. az Elysium, ahova a jók kerültek. És vannak olyan alakok, akiknek a túlvilági büntetését ma is használt kifejezések is magukban őrzik: thantaloszi kínok, sziszüphoszi munka. Az északi mitológiában is kétféle túlvilág van: a Walhalla a csatában meghalt harcosok, míg Hél (ebből ered az angol „Hell”, azaz pokol szó is) a közönséges lelkek birodalma.

Az alvilág a vegetációt jelképező, meghaló, majd újraéledő istenségek átmeneti szálláshelye is. A mitológiában és a magyar népmese-világban is gyakori elem, hogy a hősnek valamilyen céllal le kell szállnia az alvilágba. Gyakran kapcsolódik hozzá a beleesés, zuhanás, letaszíttatás jelensége. Az ősi magyar hitvilágban egy élet fénytől fényig tartott – a gyermekkel napocska, holdacska születik a világra, majd ha meghal, csillag támad a mennyek boltozatán.

Gyakori elem a túlvilágba való átlépésnél a vízen való átkelés, pl. a görögöknél a Sztüx folyó, de ez az ősi magyar hitvilágnak is fontos eleme volt. Így a túlvilághoz, az átkeléshez kapcsolódó szimbólumok a rév és a híd, valamint a kapu is. Az alvilághoz több állatot is kötnek, pl. gyakori halottkísérő állat a Farkas, a Kutya és a Ló, e két utóbbit gyakran temették a gazdájuk mellé.

Az ünnepkör lelki üzenete

Ez az ünnepkör lehetőséget teremt nekünk arra, hogy megemlékezzünk a halottainkról, felvegyük velük a kapcsolatot, és megbékéljünk az életükkel vagy a halálukkal. Ez a megemlékezés ne legyen szomorú, emlékezzünk a velük töltött időre, a közös emlékekre, arra, amit tanultunk tőlük. Tisztelegjünk az ősök, az élet-halál ciklus, a megújulás, a újjászületés mindig mozgásban lévő misztériuma előtt. És ünnepeljük az életet!

Végig gondolhatjuk: Mit tudok a felmenőimről, a közeli vagy távoli őseimről? Milyen tulajdonságaimat örököltem tőlük? Hogyan tudok kapcsolódni hozzájuk? Kit érzek most magamhoz közel? Mire tanított meg ő? Mit örököltem tőle? Milyen kép, szimbólum jeleníti meg őt számomra?

Felhasznált irodalom

• Bethsabée Blumel – Michel Guillemot: Szimbólumok lexikona – Larousse. Saxum Kiadó Kft., 2009.
• Pál József – Újvári Edit – Andrási Judit et al.: Szimbólumtár – Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Balassi Kiadó; online verzió: ttp://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm
• Hans Biedermann: Szimbólumlexikon. Corvina Kiadó, 1996
• Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár. Helikon Kiadó, 2010
• Tánczos Vilmos: Folklórszimbólumok. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2006
• Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium. Csokonai Kiadó Kft., 1997
• Molnár V. József: Kalendárium – Az esztendő körének szokásrendszere. Ős Kép Kiadó, 2009
• Czárán Eszter: Világnak Virága. Szerzői kiadás, 2005
• Bajzáth Mária: Kerek élet fája – Jeles napok mesekalendáriuma. Lampion Könyvek, 2022
• Lidia Pradas: Boszorkányok megtalált varázskönyve – Mágikus gyakorlatok és varázslatok a benned élő boszorkány felébresztésére. Bioenergetic Kft., 2021
• Ann-Marie Gallagher: Boszorkánybiblia – A mágia és a bűbáj kézikönyve. Alexandra Kiadó, 2008
• Lindsay Squire: Természetmágia – Útmutató az Erdei Boszorkától. Bioenergetic Kiadó Kft., 2022
• Yliaster Daleth: A tündérek hagyatéka: Wicca. Édesvíz Kiadó, 1994

Inspirációs feladatok

Megosztanád a gondolataidat, tapasztalataidat? Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

Ha nem szeretnél lemaradni az aktuális időszak lelki tartalmairól, szimbolikájáról, iratkozz fel Hírlevelünkre.